A hosszú utazás után az első látnivalónk Koltón a Teleki-kastély volt. Betekinthettünk a Petőfi házaspár itt töltött nászútjának napjaiba. Az interaktív kiállításon láttuk többek között az esküvői ruhájukat,a költőről készült számtalan képet és szobrot. Belehallgathattunk a különböző Petőfi-versek feldolgozásaiba is. Elmondtuk a Szeptember végén című verset,majd első szálláshelyünkre, Gernyeszegre indultunk. Késő este érkeztünk a Grandlion panzióba. Másnap eseménydús nap várt ránk. Először ellátogattunk Gyergyószárhegyre, itt csatlakozott hozzánk helyi idegenvezetőnk, Daday Zsuzsa. Végigjártuk a Lázár-kastélyt,ahol Bethlen Gábor fejedelem nevelkedett. Utána Gyergyószentmiklóson megnéztük a Tarisznyás Márton Múzeumot, és a Vákár család sorsán keresztül megismerhettük Gergyószentmiklós történelmét. Gáll Erzsébet kistermelő portáján finom házi készítésű szörpöket, lekvárokat kóstoltunk és vásároltunk. Felsétáltunk a Gac-oldalba, és koszorút helyeztünk el az emlékműnél, melyet az 1944 szeptemberében lemészárolt székesfehérvári honvédek tiszteletére emeltek. A kirándulás egyik legnagyobb élménye következett: a Békás-szoros. Már a buszból is csodálatos látvány tárult elénk.
A többszáz méteres sziklafalak között sétálva folyamatosan fényképeztünk. Átjutottunk a három nevezetes pontján: a Pokol kapuján, a Pokol tornácán és a Pokol torkán. Majd egy nehezebben járható köves erdei út végén egy függőhídon is átkeltünk. A rövid túra után megcsodáltuk a vidék másik nevezetességét, a Gyilkos-tavat is. Az eseménydús napot vacsora után táncos mulatsággal zártuk a Katorzsa néptáncegyüttessel. Másnap Borszéken ellátogattunk a Zimmethausen Líceumba, ami a térség legmodernebb iskolája. A kölcsönös bemutatkozás és szívélyes vendéglátás után rövid sétát tettünk a fürdővárosban. Útba ejtettünk kettőt a híres források közül: a Petőfi-és Kossuth-forrást. Marosvásárhelyen megnéztük Erdély egyik legnagyobb várát, benne a református vártemplomot, ahol II. Rákóczi Ferencet fejedelemmé választották. Sajnos a Kultúrpalotába nem tudtunk bemenni, csak az előcsarnokig, de így is nagyon tetszett mindenkinek. A következő napot egy másik híres kastélyban kezdtük. A Kemény család leszármazottjától, Géza bácsitól nagyon sok érdekességet hallhattunk a kastély történetéről, az ott szervezett Helikon-találkozókról. A kastélyparkban láthattuk is a Kós Károly által faragott Helikon-asztalt és Wass Albert sírját. Délután egy hosszú túrára indultunk volna a Görgényi-havasokba,de az esős idő miatt változtatni kellett a programon,így Parajdra, a sóbányába mentünk. A bejárattól busszal jutottunk le a hatalmas bányatermekig, amelyekben földalatti terápiás kezelőbázis működik játszóterekkel, kávézóval, ajándékboltokkal. Egyik részében még ökumenikus kápolnát is kialakítottak, benne Nepomuki Szent János több mint egy tonnás sóból faragott szobra is látható. Utána még sétáltunk egyet Szovátán. Másnap sajnos búcsúznunk kellett Erdélytől. Útközben még gyönyörködtünk a tájban, a Tordai-hasadékhoz közeledve több helyen még havas volt a hegytető. Felejthetetlen élményeket szereztünk, és azóta még nagyobb átéléssel énekeljük a szinte már himnuszunkká vált dalt:
„Visszajövök én egyszer még
Az esőt, ha elfújja a szél
Minden ember hazatér”